Bejrútban és Buenos Airesben a vasfüggöny mögül érkezett, vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki rockzene helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik - ahogy Ady írta több mint száz éve - komolyan vették, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó "Komp-ország" Európa. Azóta mintha Európa és a világ is keresné a helyét; ami számomra személyes dilemma volt, az mára milliókat érintő kérdéssé vált. Úgy éreztem, ideje lenne végiggondolnunk mindazt, amit eddig a kultúrák együttéléséről, elfogadásról és elutasításról, életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltünk, de még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral és könnyedén, persze, nehogy megijesszük magunkat...
Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések vannak - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világpillanatkép.
Kepes András (1948) magyar író, újságíró, tévés műsorvezető, egyetemi oktató. Az egyetem elvégzése után, 1973-tól a Magyar Rádió munkatársa, majd a kulturális rovat vezetője. 1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió ’80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. 1989-től számos tévéműsor szerkesztője és műsorvezetője (Apropó, Desszert). Több riportját sugározták külföldi televíziók. Komoly nemzetközi visszhangot váltottak ki a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában. A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikál könyveket, a televíziós műsorkészítéstől való visszavonulása óta az írás áll alkotói tevékenysége középpontjában.
Kepes András (1948) magyar író, újságíró, tévés műsorvezető, egyetemi oktató. Az egyetem elvégzése után, 1973-tól a Magyar Rádió munkatársa, majd a kulturális rovat vezetője. 1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió ’80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. 1989-től számos tévéműsor szerkesztője és műsorvezetője (Apropó, Desszert). Több riportját sugározták külföldi televíziók. Komoly nemzetközi visszhangot váltottak ki a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában. A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikál könyveket, a televíziós műsorkészítéstől való visszavonulása óta az írás áll alkotói tevékenysége középpontjában.